Mindig azt mondtam, hogy  nem a nemzetiségi származástól függ az, hogy valaki  tiszteletre méltó, becsületes tagja lesz -e a  társadalomnak, hanem attól hogy mit tanult otthon családi körben.
Azt,  hogy miért jelent  társadalmi problémát a cigányság jól példázza az alábbi igaz történet amit a Tatabányán élő fiam írt meg nekem:

Papp János :

Egy hétköznapi történet

 “Magyarországon aki utálja a cigányokat az nem rasszista, hanem tapasztalt.!”

 Ma hazafelé tartottam  az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz 

hátuljában  ültem, ahol csak egy cigány család ült mellettem. Apuka, kb két
méter magas, anyuka nagydarab testes cigány  asszony, és egy  nagyjából tíz
éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülõk, a
cigánygyerek pedig odalép hozzám, és  megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem
cigit kér, nem aprót,nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok.
Elmosolyodtam, és  kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet (ami
egyébként  egy történelmi témájú, elég régi könyv, valószínûleg már sehol sem
kapható). Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a  könyvet. De nem járt sikerrel,
mert erõsebben fogtam, úgyhogy  kicsúszott a kezébõl. Erre visszafordul, és
egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD! És
leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak halkan
megjegyzem: cigánykultúra.
Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha
nem  vagyok ilyen békés. A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek hogy nem
sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie. Mert akkor
lehet, hogy véletlen úgy pofán verem,hogy …..!
A másik szerencséje hogy rettentõ békés ember vagyok, kisgyerekeket meg
fõleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek. Nem úgy hogy lopjak, és
köpjem le a többi embert.
Mielõtt valaki megkérdezné nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és
nem is a Hogyan verjünk cigányokat c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem
volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebbõl az következik hogy õt  így
nevelték, nála ez természetes.

Újból megállapítottam,  hogy aki Magyarországon utálja a cigányokat az nem
rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint,  nap
ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény
cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel,
kiközösítik õket. Na vajon  miért?

Persze a bõrszínük miatt. Logikus. Én sem azért  utálom a darazsakat mert
fekete-sárgák, hanem azért mert állandóan rám szállnak, belemásznak a
kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni õket, megcsípnek...

Az esztergomi Művelődési Házban augusztus 29.-én mutatták be amatőr színjátszók Horváth Krisztina "Irina" című komédiáját. Horváth Krisztina most érettségizett az esztergomi Szent Imre Gimnázium és Szakközépiskolában és barátaival együtt egy amatőr színjátszócsoportot szervezett. Irina című darabjában a fiatal lányok és fiúk kapcsolatainak a problémáit elemzi játékos módon. Nemcsak írta, hanem rendezte is saját művét, dicséretes módon nagyon életteli, pergő színpadi játékot láthattunk a rendezésben korszerű hang- és filmtechnikát is alkalmazott.

Tulajdonképpen egyszerű, de mégis kicsit lélektani a mű. Főszereplője egy félénk fiatalember, aki szeretne randevúra hívni egy lányt, de még kalapot sem mer vásárolni tőle. Pszichológushoz fordul segítségért és hipnotikus álomban lány testet ölt és így betekint a lányok lelkivilágába, ahol azt látja hogy a lányok a kapcsolataikban ugyanúgy félnek a hazugságoktól, a kudarctól mint a fiúk. Egy báli forgatag után felébredve megerősödött lélekkel és elhatározással randevúra hívja Irinát, a kalaposlányt.

Egy hónap alatt állt össze a bemutató és csak dicsérni lehet a rendezőt és a szereplőket is. A társulatnak még nincsen neve és most indultak el az amatőr színjátszás területén, de nagyon jó produkcióval sikerült a bemutatkozásuk.

Két kiváló művész kiállítása nyílt meg Esztergomban május 5-én és 6.-án. LÁBIK JÁNOS párkányi festőművész és VÉGH ÉVA  dorogi képzőművész tárlata. 

A királyi várossal szemközti Párkány (Sturovo) festőművésze Lábik János tárlata az Aquasziget Élményfürdő Galériájában nyílt meg május 5.-én. A "Táj vonzásában" címmel bemutatott alkotásai a Paradicsom békéjét sugározzák. Képen Esztergom és Párkány különleges szépsége is felragyog.

 A megnyitón a párkányi Stilla Pectus női kar énekelt. Balogh Zoltán fürdőigazgató köszöntötte a művészt, a tiszteletére érkezett a vendégeket, köztük Tétényi Évát, Esztergom polgármesterét és Jan Oraveczet Párkány(Sturovo) polgármesterét. Dr. Bárdos István művelődéstörténész méltatta Lábik János munkásságát, végül Wernke Bernát, költő, a kiállítást szervező Muravidék Kulturális Egyesület elnöke olvasta fel Lábik Jánoshoz írt versét.

Fotók a kiállításról:

                                                                                                                     Régi barát: Sipeki Gyula esztergomi fotóművész (lánya Sipeki Rózsa sportaerobik  világbajnok)                                                                                                                                                 

 Lábik János festőművész, Pálos Imre, az Esztergom és vidéke újságírója( 1986-2007-ig) Wernke Bernát, költő

A Duna-parti tájat bemutató tárlatról látogassunk el képletesen Indiába

Május 6.-án az esztergomi Duna Múzeum Közép Galériájában nyílt Végh Éva képzőművész tárlata  "India" címmel

Végh Éva, Dorogon élő művész, aki egy alapítvány révén  tíz napos művésztáborban vett részt Indiában. Selyemfestményein örökítette meg a varázslatos ország szépségét, kultúráját és az ott élő embereket.Ott készült alkotásait most láthatja először Magyarországon a nagyközönség. A tárlatot Kovács Lajos író ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. A megnyitón jelen volt dr. Tittmann János, Dorog polgármestere is.

Fotók a kiállításról:

 Rólam készült ez a kép

Szép hagyomány Esztergomban a magyar-lengyel nép közötti évezredes barátság megünneplése. Március 25.-én a Magyar-lengyel Barátság Napján három szervezet: a Magyar-Lengyel Baráti Társaság, az esztergomi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat és a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár közösen rendezett megemlékezést, amelyen Csombor Erzsébet levéltár igazgató köszöntötte a megjelenteket.                                               A rendezvényen Esztergom város önkormányzatát Kálmán Sándor, a Kulturális Bizottság elnöke képviselte, valamint jelen volt Stámusz Andrea önkormányzati képviselő.                  Először a Szent Imre Általános Iskola , Gimnázium és Középiskola tanulói Wleslawa Simborska lengyel költőnő Beszélő kövek című versét adták elő Kerényi Grátia fordításában      majd egy lengyel népdal hangzott el furulyán Kálmán Sándorné énektanárnő betanításában.                                                                                                           A műsor után dr. Bárdos István művelődéstörténész vezetésével a hallgatóság érdekes virtuális sétát tett a Várhegyen és a Bazilikában lengyel emlékek nyomában.          A Várhegy és a Szent Adalbertről elnevezett Bazilika számtalan emléket őriz szent István királyunk koráig visszanyúló magyar-lengyel kapcsolatokról.Boldog Özséb szobra emlékeztet a magyar  pálos rend alapítására, Károly-Róbert uralkodónk idején pálos -rend Lengyelországban is megtelepedett. Szent István királyunkat Szent  Adalbert keresztelte meg és Esztergomból érkezett a lengyel Gnieznoba ahol sírja van a róla elnevezett székesegyházban.Esztergom és Gniezno testvérvárosi kapcsolatot ápol.  Esztergomban a Várhegyen épített székesegyházat Szent Adalbertről nevezte első uralkodónk. Fia Szent Imre herceg, akinek szobra áll a Bazilikában , I.Boleszlav lengyel király udvarába látogatva vitt ajándékba szent kereszt ereklyét, amely alapja lett az uralkodó által létrehozott Szent Kereszt kolostornak. Árpádházi királylányok lengyel királynőkét a lengyel szentek sorába kerültek, mint Szent Hedvig, Szent Jolánta, Szent Kinga, szobraik állnak a székesegyház oltárain.  "Nagy" Lajos  királyunk édesanyja Lokiek Erzsébet lengyel hercegnő volt, akárcsak Szent László királyunk, aki I.Béla király és II.Mieszko lengyel fejedelem lányának volt a gyermeke.II.Ulászló magyar-lengyel király hadvezére volt Hunyadi János. Vitéz János udvarába érkezett a lengyel Szánoki Gergely, aki Hunyadi László és Mátyás tanítója is volt, ugyancsak Vitéz érsek vette pártfogásába Ilkusch Márton lengyel csillagászt.A Bazilika legszebb reneszánsz kápolnája a Bakócz-kápolna. Bakócz érsek lengyel pápai legátus is volt valamint a kápolna díszei között látható II.Ulászló címere is. Sobieski, lengyel király miután elűzte a törököt Esztergom falai alól, a győztes csata után a Bakócz kápolnában mondatott Te Deumot. A Várhegyről lefelé haladva láthatjuk Balassi Bálint szobrát, a költő családjával Lengyelországba menekült, majd visszatérve Magyarországra   később Báthory István lengyel király udvarában élt néhány évig.    Emléktábla őrzi a Bazilika falán a II.világháborúban befogatott lengyel menekültekért tett magyar segítség emlékét is, különös tekintettel Esztergomra.

                                                                                                                  AVárhegyen és a Bazilikában tett séta után a Magyar-lengyel Barátság Napja zárásaként Hetényi Bálintné Balassi Bálint kortársának, a lengyel Jan Kochanooski egyik versét adta elő.                                                                                                                                                                       

Régészeti kiállítás nyílt a gyulafehérvári egyházmegye ezeréves fennállása alkalmából március 5.-én az esztergomi Keresztény Múzeumban.

Kettős kiállítással látogatott szimbolikusan Szent István államalapító székvárosába az uralkodó által 1009-ben alapított gyulafehérvári püspökség. A Keresztény Múzeum emeleti termében  a gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház és az érseki palota régészeti  kutatását és helyreállítását mutatja be a tárlat a földszinti kiállítóhelyiségekben pedig Mudrák Attila fotóművész képeivel látogathatunk el a Szent Mihály székesegyházba. 

A tárlatot Jakubinyi György gyulafehérvári érsek nyitotta meg, Erdő Péter bíboros házigazdaként köszöntötte a megnyitóra érkezett nagy számú látogatót. A megnyitót Petrás Mária énekművész erdélyi népdalokkal tette hangulatossá.

 A kiállítás a 2000-2008 között Daniela Marcu Istrate által vezetett feltárás eredményeit mutatja be. A magyar kormány száz millió forinttal támogatta a feltárási és helyreállítási munkálatokat. A székesegyház restaurálása során megközelíthetővé váltak a több mint tíz méter magasan másodlagosan beépített középkori kőfaragványok. Az eddig ismeretlen részletek nem csupán a bazilika történetéhez tartoznak, hanem a középkori magyarországi művészettörténetének nagy értékű emlékei. A feltárást bemutató kiállítást először 2009-ben Gyulafehérváron láthatta a közönség, majd 2010-ben Budapesti Történeti Múzeumban került bemutatásra és most Esztergomban a Keresztény Múzeum adott otthont a tárlatnak.

Kísérő rendezvényként a látogatók A Gyulafehérvári Székesegyház képekben címmel Mudrák Attila alkotásait tekinthetik meg. A fotóművész először 1997-ben készített felvételeket az épületről, majd 2009-ben, és 2010-ben megörökítette a felújított templomot és az újonnan letisztított kőfaragványokat. Az 1991-ben érsekségi rangra emelt erdélyi püspökséget feltehetőleg 1009 körül Szent István király alapította.

A jelenlegi, 12. század végén emelt székesegyház egy korábbi kisebb épület helyén áll. A román stílusú háromhajós bazilikát a tatárjárás utáni évtizedekben gótikus stílusú épületrészekkel kiegészítve fejezték be. Az 1512-ben megépült Lázói-kápolna már a reneszánsz díszítőművészet jegyeit hordozza. A templomban található Hunyadi János kormányzó, Szapolyai János király, Izabella királyné és János Zsigmond, az első erdélyi fejedelem síremléke, továbbá a püspöki sírboltban nyugszik Márton Áron püspök is.

A kiállítás létrejöttében szakmai oldalról a Teleki László Alapítvány, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, a Budapesti Történeti Múzeum és a Prímási Levéltár, támogatóként a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Szülőföld Alap, a Hieronymus Kulturális Egyesület, továbbá a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal segédkezett.

 A sok érdeklődő nem fért be a megnyitó kiállító termébe.

 Az első látogatók                                                                                               

Erdő Péter bíboros az érdeklődők körében                                                                  

   Mudrák Attila fotóival belépünk a Szent Mihály székesegyházba

Különleges könyvbemutató helyszíne volt november 16.-án  Esztergomban a megyei Levéltár Palkovics -terme, ahol éppen Esztergom szabad királyi város és vármegye a kuruc korban című kiállítás is látható. Az esztergomi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat meghívására Grzegorz Lubczyk, volt budapesti lengyel nagykövet mutatta be az érdeklődők számára "Emlékezés -Lengyel menekültek Magyarországon 1939-1946" című két nyelvű könyvét, amelyet feleségével Krystyna Lubczykkal együtt írt, aki maga is Magyarországra menekült lengyel katona leánya.Csombor Erzsébet, levéltárigazgató, a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke köszöntötte a vendéget, aki a könyvbemutató keretében olyan történelmi tényekről is szólt, amely évtizedekig hiányzott a történelemkönyvekből.

A szerző elmondta, hogy ezzel a kötettel kívánnak köszönetet mondani a magyaroknak, akik 1939-ben befogadták a menekülö lengyeleket. A korabeli fotókkal emléket állítanak az akkori magyar kormány vezetőinek, akiknek erről a nemes cselekedetéről öt évtizedig hallgattak a magyar történelem tankönyvek.

Idősebb Antall József menekültügyi kormánybiztosként segítette a lengyeleket. A bécsi döntés után visszacsatolták Magyarországhoz a trianoni szerződéskor elvett területek egy részét, így Kárpátaljának egy részét is. Ennek köszönhetően Kárpátalján magyar-lengyel közvetlen határ létesült. 1939 szeptemberében Németország lerohanta Lengyelországot, két héttel később Szovjetúnió indított támadást Lengyelország ellen. Ebben a helyzetben a lakosság és a lengyel katonaság számára szinte egyetlen kiút a menekülés volt.A magyar politikai vezetés részéről nagy bátorság volt, hogy szembe szállt Németországgal és nem engedte át Magyarországon a német csapatokat, sőt megnyitotta a határt a menekülő lengyelek előtt. - hangsúlyozta Grzegorz Lubczyk. Kétszáz magyar településen fogadták be a lengyeleket, köztük Esztergomban is. Itt dr. Etter Jenő polgármester fogadta a lengyeleket és a tiszteknek a rendelkezésére bocsátotta a városi tiszti üdölőt, valamint Esztergom-Táborban volt több száz főt befogadó tábor. Dr. Etter Jenő mellett sok esztergomi segítette a menekülteket így Homor Kálmán, közmunka biztosként, vitéz Matus Gyula és Cseicsner Rezső is. A bemutatott "Emlékezés című" fotóalbumban igen sok esztergomi vonatkozású képet is láthatunk.                                                                                                                                                 

A felső kép Nagykanizsán , az alatta levő Esztergom-Táborban készült.

Ugyancsak Esztergom-Táborban készült az alábbi kép :

Esztergomban tartották 1943-ban a lengyel-magyar kulturális kapcsolaítokat ápoló Miczkievicz Társaság országos gyűlését is. A program keretében megkoszorúzták a Sobieski emlékművet is.

Esztergomban ma is élnek lengyelek és kisebbségi önkormányzati keretek között is ápolják múltjukat, jó kapcsolatot tartanak Esztergom lengyel testvérvárosával Gnieznoval. A könyvbemutató számos érdeklődőt vonzott.                                                                Lubczyk úr  a könyvbemutatón arról is szólt, hogy a lengyelországi zsidó üldözés idején is befogadták a Galíciából menekülő lengyel zsidókat, akik között sok gyermek is volt. Id. Antall József és Henryk Slawik a zsidó gyermekek számára Vác városában árvaházat létesített, amely a külvilág számára lengyel tisztek árváit befogadó intézmény volt. Katolikus pap tanította hittanra a gyermeket és kísérte őket a templomba is. Még Angelo Rotta nuncius is meglátogatta ezt az árvaházat. Az álcázás annyira jól  sikerült, hogy Szálasi hatalomra jutásával megkezdődő magyarországi zsidó üldözés során sem nyúltak az árvaházhoz és valamennyi gyermek életben maradt.  Id. Antall József és a lengyel zsidók tízezreit menekítő Henryk Slawik áldozatkész tetteit a Világ Igaza (Jad Vasem) díjjal köszönte meg a világ zsidósága.Lubczik úr arról is szólt, hogy a háború utáni Magyarországon id. Antall József, dr. Etter Jenő és mások lengyel menekültekért tett nemes cselekedeteit nemhogy példaként nem állították a társadalom elé, hanem szinte megtorlással illették. Etter Jenőt már 1944-ben megfosztották esztergomi polgármesteri tisztségétől, mert időhúzó intézkedésekkel segítette a városban élő zsidók elmenekülését. A háború után ügyvédként dolgozott, amíg 1950-ben kizárták a kamarából és fizikai munkásként tartotta el családját. Esztergom város polgársága 2005-ben emléktáblát állított tiszteletére egykori lakóháza falán. Id. Antall Józsefet is félre állították a politikai életből és óraadóként tanított,hogy családját eltarthassa. A történelem tankönyvekből majd öt évtizedig hiányzott az 1939-1946 közötti lengyel menekültekről szóló fejezet. A németbarátnak titulált Horty- kormány és a bűnös magyar nemzet ideológiájába nem illet bele a németekkel szembeszálló kormányzati intézkedés és a lengyelek befogadása. Éppen ezért hiánypótló az "Emlékezés -Lengyel menekültek Magyarországon 1939-1946." című kötet, mert a korabeli fotókkal dokumentálja az elhallgatott történelmi múltat, amelyet nem szabad elfelejteni és a fiataloknak is meg kell ismerni. A könyvbemutatón jelen volt a kötet grafikai szerkesztője is Krysztof Ducki, aki elmdta, hogy a könyv borítóján látható magyar -lengyel címerrel díszített szimbolikus szívbe mind a kétszáz lengyeleket befogadó akkori magyar település nevét beírták.

Zárszóként Csombor Erzsébet hangsúlyozta, hogy ennek a könyvnek valamennyi iskolai könyvtárban helyett kellene kapni.  A résztvevők meg is vásárolhatták a kötetet, amelyet azonnal dedikáltathattak aszerzővel is. A könyvbemutatón jelen volt az Etter -család tagja is, valamint a Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat képviseletében dr. Szabó Gábor is.

Az Esztergomi Művészek Céhe hagyományos téli tárlata nagy érdeklődés közepette nyílt meg november 12.-én az esztergomi Duna Múzeumban. Az alkotókat és a művészetbarátokat Tétényi Éva polgármester köszöntötte, majd Bánhidy László az Esztergomi Művészek Céhe titkára méltatta a kiállítást.

 Igen izgalmas új alkotásokkal léptek a közönség elé a "céhes mesterek". Több művész a korábban megismert stílusától tematikájától eltérő művet küldött be a tárlatra. Új tagja az alkotó közösségnek Nagy János szlovákiai szobrászművész, akinek nem egy köztéri alkotása díszíti Esztergom városát.

Középen Nagy János szobrász, a tárlaton kisplasztikái láthatók

  Új stílussal és témával lépett a közönség elé Brassai Gabriella festőművész  is.

 Különleges hangulatot sugallnak Funk Péter és Kaposi Endre alkotásai.

Funk Péter művei

  Kaposi Endre festménye és mobil szobra

    Turányi Sándor tűzzománc képe

A katedrálisokat fotózó Mudrák Attila ezuttal fotómontázst állított ki Európa közepén címmel

De szólnunk kell Franta Dezső különleges szépségű vázájáról is.

A festők, grafikusok, szobrászok, fotósok, iparművészek, restaurátorok összefogásával 1991-ben megalakított Esztergomi Művészek Céhe, munkálkodásával azt a tradíciót építi tovább, amelynek alapjait a művészelődök 1899-ben rakták le: ekkor rendezték meg a város Széchenyi Kaszinójában Esztergom képzőművészeinek első kiállítását. Ezt a hagyományt viszik tovább a mai céhes mesterek akiknek az alkotásait láthatjuk a kiállításon:

Szilágyi László fotó, Radócz Balázs fotó, Mudrák Attila fotó, Szekeres János fotó,  Kovács Melinda fotó, Franta Dezső restaurátor -keramikus, Andráskó István festő, Bugyács János festő, Bangó Miklós festő, Gerstner István, festő, Kaposi Endre festő,  Nagy László festő,Brassai Gabriella festő,  Szentessy László grafikus, Szabó Zoltán, festő,Lábik János festő, Turányi Sándor restaurátor -képzőművész, Nagy János szobrász, Funk Péter restaurátor-képzőművész, Kókai Krisztina textilművész,Sinka Teréz belsőépítész,

A tárlaton bemutatott alkotások gazdagságát látva eszembe jutott, vajon miért nincsen Esztergomban művésztelep, mint például Mártélyon? Anno, Ferenczy Béni vezetésével 1948-ban létrejött művésztelep Esztergomban, amely jelentős tényezővé válhatott volna, de sajnos csak egy nyarat megért kísérlet maradt.Azonban így is maradandó hatással volt a város képzőművészeti életére. Öt évtizeddel később Meggyes Tamás polgármesterként 2003 táján kezdeményezte művésztelep létrehozását, de ez a kísérlet is két nyarat ért csak meg. Úgy vélem, hogy talán az Esztergomi Művészek Céhe keretében hagyomány teremtő módon sikerülne szervezni a városban művésztelepet a fiatal alkotók számára. Mindenesetre szerintem érdemes lenne Esztergomban legalább állandó kiállítási lehetőséget biztosítani az alkotó közösség számára.

 Az alábbi fotókkal  kínálok látogatásra csábító ízelítőt  az Esztergomi Művészek Céhe 2010 évi téli tárlatáról, amely december 30.-ig látható a Duna Múzeumban.

 Szentessy László grafikája

Lábik János festményei

Lábik János festőművész és Tóth Erzsébet keramikus

Bugyács János alkotása

Kovács Melinda képei

Középen Kaposi Endre festőművész

műpártolók és művészek középen dr. Zsembery Dezső műgyűjtő

 középen Várady Eszter író, könyvtárigazgató

Andráskó István festménye

 Érdeklődő művészetbarátok

 Az Esztergomi Művészek Céhe 2010 évi téli tárlata december 30.-ig látogatható a Duna Múzeumban

Magyarnak lenni büszke gyönyörűség, írja Sajó Sándor gyönyörű versében - ezzel köszönti látogatóit Szamosvári Zsolt, magyarságunk ünnepeit bemutató fotóiból Esztergomban nyílt tárlatán.

Az esztergomi Művelődési Házban november 10.-én nyílt kiállítást Nemere István író ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Egyuttal könyvbemutatóra is sor került, hiszen Nemere István Hazám, hazám te mindenen című új könyvét Szamosvári Zsolt fotói illusztrálják. Az esztergomiak személyesen is jól ismerik Nemere Istvánt, hiszen évekig a királyi városban élt és alkotott. A megnyitón egyuttal dedikációra is lehetőség nyílt.Dr. Bognár Ferenc nyugalmazott rendőr alezredes, a város korábbi rendőrkapitánya élt is ezzel a lehetőséggel.

 Az esztergomi Művelődési Házban bemutatott fotókiállításon Szamosvári Zsolt három év anyagának a válogatásait tárta a közönség elé. A képeken nyomon követhetjük a magyarság olyan országos, sőt Kárpát-medencei eseményeit mint a Kurultáj és a Magyarok Országos Gyűlése. Ezeken a rendezvényeken a programok között a hagyományőrzők élőképeken mutatták be a magyar nemzet történelmének főbb eseményeit. A fotókat nézve szinte jelen vagyunk a helyszíneken és halljuk  a vágtató lovak dübörgését, érezzük a harci bemutatók színes forgatagának magával ragadó hangulatát. A megnyitón Nemere István bemutatta Hazám, hazám te mindenem című könyvét, amelyből a népszerű írót új oldaláról ismerhetjük meg. A könyvben sok olyan fotó is szerepel, amely Szamosvári Zsolt kiállításán is látható.

A Hazám, hazám te mindenem című könyvében Nemere István átfogó képet ad a magyarság, Magyarország történelméről, főbb jelképek történetérő, mint az árpádházi királyok zászlaja és a három színű magyar zászló. Történelmi személyekről, eseményekről és mindezt politika mentesen igyekezett megfogalmazni, csupán az események, történések hiteles közreadásával. A gyönyörű fotókkal illusztrált nagyon igényes megjelenésű kötet magyar és német nyelven is megvásárolható.A megnyitó után a látogatók megtekintették a tárlatot.

 Dr. Bognár Ferenc  és Szamosvári Zsolt fotóművész, háttal Tamási Péter festőművész

Végül engedtessék meg néhány személyes hangú gondolat közreadása is. Nemere Istvánt személyesen is megismerhettem esztergomi tartózkodása idején. Én a Szent Tamás hegy lábánál lakom Nemere István pedig a Szent Tamás hegy tetejéről tekintett le Esztergom városára és a szomszédos Várhegyre. Könyveit szívesen olvasom és könyvtárosként tapasztaltam, hogy Nemere -kötettel mindenkit olvasásra lehetett csábítani. Felesége Nemere Ilona a Szakácskönyv kétbalkezeseknek című kötet írója akkoriban az Esztergom Rádiónál volt szerkesztő műsorvezető és esztergomi sajtótörténeti kutatásomkor talált érdes régí híreket is örömmel fogadta. Megtiszteltetés számomra, hogy Nemere Istvánt ismerhetem és kérésemre még közös fotó is készült ezen a kiállításon.