Mindig azt mondtam, hogy  nem a nemzetiségi származástól függ az, hogy valaki  tiszteletre méltó, becsületes tagja lesz -e a  társadalomnak, hanem attól hogy mit tanult otthon családi körben.
Azt,  hogy miért jelent  társadalmi problémát a cigányság jól példázza az alábbi igaz történet amit a Tatabányán élő fiam írt meg nekem:

Papp János :

Egy hétköznapi történet

 “Magyarországon aki utálja a cigányokat az nem rasszista, hanem tapasztalt.!”

 Ma hazafelé tartottam  az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz 

hátuljában  ültem, ahol csak egy cigány család ült mellettem. Apuka, kb két
méter magas, anyuka nagydarab testes cigány  asszony, és egy  nagyjából tíz
éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülõk, a
cigánygyerek pedig odalép hozzám, és  megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem
cigit kér, nem aprót,nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok.
Elmosolyodtam, és  kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet (ami
egyébként  egy történelmi témájú, elég régi könyv, valószínûleg már sehol sem
kapható). Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a  könyvet. De nem járt sikerrel,
mert erõsebben fogtam, úgyhogy  kicsúszott a kezébõl. Erre visszafordul, és
egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD! És
leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak halkan
megjegyzem: cigánykultúra.
Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha
nem  vagyok ilyen békés. A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek hogy nem
sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie. Mert akkor
lehet, hogy véletlen úgy pofán verem,hogy …..!
A másik szerencséje hogy rettentõ békés ember vagyok, kisgyerekeket meg
fõleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek. Nem úgy hogy lopjak, és
köpjem le a többi embert.
Mielõtt valaki megkérdezné nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és
nem is a Hogyan verjünk cigányokat c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem
volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebbõl az következik hogy õt  így
nevelték, nála ez természetes.

Újból megállapítottam,  hogy aki Magyarországon utálja a cigányokat az nem
rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint,  nap
ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény
cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel,
kiközösítik õket. Na vajon  miért?

Persze a bõrszínük miatt. Logikus. Én sem azért  utálom a darazsakat mert
fekete-sárgák, hanem azért mert állandóan rám szállnak, belemásznak a
kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni õket, megcsípnek...