2014 Január 16-án, csütörtökön nyitották meg az esztergom-kertvárosi Féja Géza Közösségi Ház és a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület közös szervezésében Németh Mátás fotóriporter, festőművész alkotásat bemutató kiállítást.
Horváth Gáborné személyes emlékeit és a művész esztergomi kapcsolatait felelevenítő cikke ( Esztergom és vidéke www.evid.hu) A Féja Géza Közösségi Ház és a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület (MBKKE) szervezésében 2014. január 16-án megnyílt Német Mátyás délvidéki festőművész Tájak vonzásában című kiállítása. Mintegy harminc éve foglalkozik festészettel, több nemzetközi egyesület tagja. Festményei nemcsak a volt Jugoszlávia területén és Magyarországon, hanem más európai országokban – Ausztriában, Franciaországban, Németországban –, valamint Ausztráliában, Japánban, Kanadában és az USA-ban is megtalálhatók. Miért három? – kérdeznéd, kedves Olvasó. Röviden ezt felelném: a történelmi események és az idő múlása miatt. A kilencvenes években a Dobó Galéria egyik tudósítója voltam az akkortájt papírformában megjelenő helyi lapunknál. Németh Mátyás délvidéki, temerini, Keleten-Nyugaton jól ismert festőművész-fotóriporter kiállítására készültünk. Személyes beszélgetésünk azonban elmaradt, mert félő volt, hogy az itt-tartózkodás rövid ideje alatt elfoglalják és jogtalanul kisajátítják házukat. Riport helyett így inkább szívhez szóló levelet írtam azzal a reménységgel, hogy majd ha béke lesz, a művészetek és a barátság átlépi a határokat és találkozhatunk a következő tárlaton. Igaz, az első is, de szűkösebben, kevesebb képpel, mégis megvalósult. A művész felnőtt fia ugyanis akkor már Esztergomban lakott. A nála lévő képekből ismerkedtünk édesapja festészetével. Aztán évekkel később, dolgom lévén, képkeretező volt tanítványom műhelyébe léptem be. Ismeretlen házaspár nagy mennyiségű képet adott át keretezésre. – Kiállításra készül? – szólítottam meg az urat. – A Dobó Galériában lesz, régóta várok rá, hogy eljöhessek. – A délvidéki háborús helyzetre hivatkozott. – Akkor ön Németh Mátyás Temerinből – mondtam határozottan. – Ön pedig Marika, aki írt nekem levelet! –Minden illendő kézfogást, bemutatkozást felejtve szó nélkül hárman egymás nyakába borultunk és sírtunk. Hirtelenjében elsirattuk a rosszat, a háborút. Mert nemzedékünk már átélte gyermekként a második világháborút. Volt is miről beszélgetni a második kiállításon. A harmadik, amelyen jelen lehettem, a mostani, 2014. év telén, a tavaszias januárban. Azonban megint hiányolnunk kellett az alkotót. Halad rajtunk az idő, „hetvenkedők” lettünk, nehézkes a betegségek miatt a hosszas utazás. A fiak azonban most is helytálltak. A Tájak vonzásában című kiállítás többféle témát, hangulatot örökít meg és láttat nézőivel. Kedves életképek köszöntenek a nyugalmas falusi életből, pontosabban a szülőföldről: a nyári utcakép, a ballagó jószágok, a gémeskút, a tanyasi élet csendes, napsugaras világa, a roskadozó tanyaház elképzelhető családtörténete. A dunai képek pedig két különböző vidéket kötnek össze, az évszakok váltakozásával: a művész hazai tájegységét és Esztergomot. Tetszetősek, szépek a képeken városunk nagy szeretettel ábrázolt jellegzetességei: a Kis-Duna, Szentgyörgymező és a dúsan virágos régi Széchenyi tér. Újabb festői utakra, kiállításokra a jövőben is tisztelettel várjuk az alkotót. Szívből-szeretettel gratulálunk Németh Mátyásnak a haza- és természetszerető szép, színes kiállításáért. Gyógyulást és felépülést kívánva búcsúzunk, további alkotói sikerekben bízva várjuk a következő személyes találkozást.
