Egy olyan művész képeiből nyílt tárlat 2013 október 18-án az esztergomi Művelődési Házban, aki Franciaországot és szülőhazáját, Magyarországot egyaránt otthonának érzi. Tumó István Fajszon született, majd 1956-ban Franciaországba emigrált. Kedvtelésből tanult meg festeni, és ma már a normandiai Argentan és Orne megye művészeti elnöke. Tumó Istvánnal a tárlatnyitóval egybekötött könyvbemutatón Bánhidy Vajk beszélgetett. A nagyon szép, posztimpresszionista irányzatra hajazó képek témája jól illusztrálta az alkotó életútját. Szentendrétől a Pireneusokig, és a csendéletek a kalandos életutat lezáró kiegyensúlyozottságot. A beszélgetés során megtudtuk, hogy a vasas szakmát tanuló fiatalember 1956-ban részt vett a forradalomban, majd annak bukása után külföldre menekült, és Franciaországban, Normandiában telepedett le. Kemény volt az emigráns élet az új hazában, de úgy sikerült alakítania az életét, hogy nem szakadt meg a kapcsolata szülőhelyével, Fajsszal és Bajával sem, ahol felnőtt. Festeni is megtanult, és az írás is bekerült az életébe. A rendszerváltás után öt könyve jelent meg magyarul. A tárlatnyitón bemutatta legújabb, Gyermekkorom víg napjai (vagyis a szülők sem nevetnek mindíg) című kötetét, amely önéletrajzi ihletésű, és egy gyermek szemével mutatja meg, humoros hangvétellel, hogy a különböző származású nagyszülők milyen nevelési összeütközésekbe kerülhetnek. Tumó István testvérvárosi kapcsolatokat hozott létre Fajsz és Trun között, valamint Baja és Argentan városok között. Baja, Fajsz és Trun díszpolgára. Több európai országban volt már kiállítása.(cikkem az Esztergom és vidékében www.evid.hu)

                      Tumó István festményei