Kaposi Endre (Zalaegerszeg, 1939. január 7.) magyar képzőművész, festő, művészeti író. Édesapja Kaposi Antal festőművész, fia Kaposi Tamás festőművész (1966-1991). Az érettségi vizsga után a Kirakatrendező iskolában végzett és a budapesti Dési Huber István Képzőművészeti Szabadiskolában képezte magát, itt Gráber Margit és Tamás Ervin tanítványa volt. A pécsi tanárképző főiskola rajz szakán 1968-ban diplomázott, ahol mesterei Soltra Elemér és Kelle Sándor voltak. Esztergomban él 1959-óta. Az esztergomi tanítóképző intézet tanára volt, 1985-86-ig az intézmény főigazgató-helyettese, majd 1986-91 között annak főigazgatója is volt. Az Esztergomi Művész Céh titkára, valamint a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete választmányának tagja. Tanulmányutat tett Romániában és Csehszlovákiában. 1963-tól szerepel hazai kiállításokon. 1970 és 1975 között az esztergomi Sigillum, és az oroszlányi Ötök csoport tagja volt. Az utóbbi időben talált, rozsdás fémtárgyakból készít objekteket. Művészetírói munkássága is jelentékeny, tanulmányait a Művészet és az Új Forrás című folyóiratok közlik, de önálló kiadványokként is napvilágot látnak Önálló kötetek: Fotográfusok Esztergomban, (1987) Boldog pillanatok.-1999 Martsa Alajos és művészbarátai.-2001. (Társszerző) Esztergom köztéri szobra.- 2001.(Társszerző) Mucsi András emlékkönyv. (Szerk.) Képzőművészek Esztergomban a XX.században.-ArtLimes. 2008/2

Kovács Melinda ,a kiállítás rendezője, Szabó Ágnes, művészettörténész, Kaposi Endre