Magyar-Lengyel Barátság Napja 2014.

Az MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Palkovics termében Csombor Erzsébet levéltárigazgató köszöntötte a Magyar-Lengyel Barátság Napján megjelent vendégeket.Utalt arra, hogy 2007-ben hozta a két ország kormánya azt a törvényt, hogy március 25. a Magyar-Lengyel Barátság Napja legyen, és azóta Esztergomban minden évben megtartják ezt a Napot. Majd a magyarul kiválóan tudó Roman Kovalski, Lengyel Köztársaság nagykövete emelkedett szólásra. Beszédében felidézte a két nemzet között évszázadok óta fennálló barátságot. Völner Pál államtitkár beszédében hangsúlyozta, hogy a magyarok és a lengyelek közötti barátság akkor is érvényre jutott, amikor a történelem viharában szülség volt az önzetlen segítségre.Akár a második világháborúban, vagy 1956-ban. A köszöntök után két érdekes előadás hangzott el. Az 1335 évi visegrádi királyvtalálkozóról dr. Rácz György beszélt, az újonnan fellelt dokumentumok alapján mutatta be az eseményt. A tankönyvek úgy emlegetik az 1335 évi visegrádi király találkozót, amelynek fő célja a kereskedelmi útvonalak egyeztetése, módosítása volt. Ekkor Visegrádon Károly Róbert magyar király látta vendédül IV.Kázmér lengyel királyt és Luxemburgi János, cseh királyt.Mivel a török időkben nagyon sok levéltári dokumentum megsemmisült, Rácz György felkutatta a találkozóval kapcsolatos lengyel és cseh királyi levéltári dokumentumokat, Igy eljutott a német lovagrendhez is, amelyről nem szóltak a tankönyvek. A leforditott dokumentumok alapján kiderült, hogy jóval több történt ezen a király találkozón, amelyen a német lovagrend is képviselte magát. Tulajdonképpen ezen a találkozón a lengyel király és a német lovagrend közötti békekötés jött létre, valamint a cseh és lengyel békekötés. Kicsit később 1336. januárban született meg a tankönyvekben emlegetett kereskedelmi egyezmény. Rácz György kutatása eredményei a megtalált dokumentumok fordításával együtt könyvben is kiadásra került. Dr. Szende László előadásában IV Béla királyunk leányairól szólt, akik Árpádházi szent hercegnők Lengyelországban. Árpád-házi Szent Kinga (vagy Kunigunda; Esztergom, 1224. március 5. –1292. július 24.) magyar szent, IV. Béla király lánya, Szent Margit és Boldog Jolán nővére, Lengyelország és Litvánia védőszentje. IV. Béla és Laszkarisz Mária legidősebb gyermekeként született. Tizenöt évesen feleségül ment a Piast házbeli V. Boleszláv lengyel fejedelemhez, akivel szüzességi fogadalmat tettek. Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez, a tatárjárás után pedig adományokkal járult hozzá az ország újjáépítéséhez. Templomokat, kolostorokat építtetett, köztük nagy kulturális jelentőségre szert tevő ószandeci ferences kolostort. Ide vonult vissza Kinga a férje halála után klarissza apácaként. Vagyonát szétosztotta a szegények közt. A kolostor priorisszája lett. 1291 őszén betegeskedni kezdett, 1292 júliusában állapota válságosra fordult. 1292. július 24-én, Szent Jakab apostol vigíliáján halt meg. Halálakor is ellenséges betörés zavarta a kolostor életét: cseh csapatok garázdálkodtak a környéken. Tőlük való félelmükben a nővérek három napig titkolták főnöknőjük halálhírét. A lengyelországi Stary Sacz, Ószandec szívében álló klarissza kolostor és templom megszentelt zarándokhely: IV. Béla megözvegyült lányai, Szent Kinga és Boldog Jolán 1279-től ebben a kolostorban éltek szerzetesként; Kinga itt is halt meg. A kolostor falánál található a Szent Kinga-forrás. Boldog Kingát II.János Pál pápa emelte 1999-ben a szentek sorába.Szülővárosában Esztergomban utca őrzi a nevét. Hasonló volt a sorsa Boldog Jolánnak. Árpádházi Boldog Jolán királyi és szent család sarja. Apja IV. Béla, anyja a konstantinápolyi császári családból való Laszkarisz Mária. 1256-ban felesége lett a kaliszi és gnieznói hercegnek, Boleszlávnak, akit a nép a Jámbor névvel illetett. A krakkói székesegyházban tartott esküvői szertartás után a fiatal pár a férj hazájába, Nyugat-Lengyelországba költözött. Jolán 23 évet élt példás keresztény házasságban. Jolán napjai a három gyermek (Hedvig, Anna, Erzsébet) nevelése mellett állandó imádságban, vezeklésben és jó cselekedetekben teltek. Segített a templomokban, kórházakban, saját kezűleg gondozta a betegeket, árvákat, szegényeket nagynénje, Árpádházi Szent Erzsébet példája szerint. S amikor Boleszláv az egyik csatából halálos sebbel tért vissza, Jolán -- éjjel és nappal el nem távozva a betegágytól -- egyszerre tartotta önmagában is, és férjében is a reményt, s készítette hitvesét az elköltözésre, arra ,,a kis időre'' amíg nem látják egymást. 1279-ben halt meg Boleszláv. Jolán ekkor fölosztotta vagyonát az Egyház és a rokonai között, s visszatért a krakkói udvarba, Kingához. Hamarosan azonban Kinga is özvegy lett, s ekkor a két nővér az ószandeci klarissza kolostorba vonult, ahol 12 évet töltöttek egészen Istennek szentelt életben. Kinga halála után, 1292-ben Jolán átment a gnieznói kolostorba, melyet férje alapított. Apátnővé választották, de úgy élt, mint mindenki szolgálója. Alázata, rejtetten viselt szenvedései tökéletesen egyesítették a megfeszített Krisztussal, aki gyakran megjelent neki és kinyilatkoztatásokban részesítette. Így halála napját is előre megmondta. Árpádházi Boldog Jolánt a gnieznói klarissza kolostor kápolnájában temették el. Tisztelete a halála után azonnal megindult, sírját zarándokok látogatták, és sokan nyertek rendkívüli kegyelmeket. Boldoggá avatását 1631-ben indították el. XII. Leó 1827. szeptember 22- én engedélyezte ünnepét a konventuális minoriták és a klarisszák számára. XIII. Leó kiterjesztette egész Lengyelországra. Muzslai Ágnes

 j